Перайсьці да зьместу

Мелкід: розьніца паміж вэрсіямі

Зьвесткі зь Вікіпэдыі — вольнай энцыкляпэдыі
Змесціва выдалена Змесціва дададзена
+
+
Радок 16: Радок 16:
{{Асноўны артыкул|Імёны ліцьвінаў}}
{{Асноўны артыкул|Імёны ліцьвінаў}}


[[Міл (імя)|Міла або Мел]] (Milo, Melus) і [[Геда]] (Geda) імёны [[Германскія мовы|германскага]] паходжаньня<ref>Förstemann E. W. Altdeutsches Namenbuch. Bd. 1: Personennamen. — Bonn, 1900. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=YOBwrIPG8IQC&q=Milo+Melus#v=snippet&q=Milo%20Melus&f=false S. 1123].</ref><ref>Meyer-Lübke W. Romanische Namenstudien. I. Die altportugiesischen Personennamen germanischen Ursprungs // Sitzungsberichte der Philosophisch-Historischen Classe der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Bd. 149. — Wien, 1905. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=tZZFdogozvUC&q=Geda%2C+Geto#v=snippet&q=Geda%2C%20Geto&f=false S. 86].</ref>. [[Двухасноўнае імя|Іменная аснова]] [[Міл (імя)|-міл- (-мел-)]] (імёны [[ліцьвіны|ліцьвінаў]] [[Мілейка]], [[Мільвід|Мельвід]], [[Мілар]]; германскія імёны Milike, Melvid, Milehar) паходзіць ад [[Гоцкая мова|гоцкага]] mildeis 'мяккі, прыязны'<ref>Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 172.</ref><ref>Kremer D. Die Germanischen Personennamen in Katalonien // Estudis romànics. Nr. 14, 1972. S. 179.</ref>, а аснова [[Геда|-гед- (-гад-, -гід-)]] (імёны ліцьвінаў [[Гедзень]], [[Гедвін]], [[Гедмонт]]; германскія імёны Gedenus, Gedovin, Gadamundus) — ад старагерманскага gidd- 'пыхлівы, ганарысты', [[Ісьляндзкая мова|ісьляндзкага]] geð 'нораў, тэмпэрамэнт'<ref>{{Літаратура/Пачаткі Вялікага княства Літоўскага (2019)|к}} С. 17.</ref> або [[Гоцкая мова|гоцкага]] gadiliggs 'сваяк, родзіч'<ref>Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 97.</ref>. У 552 годзе ўпамінаўся [[готы|гоцкі]] водца [[Мелігед]] (Meligedius).
Мелігед (Meligedius) — імя [[Германскія мовы|германскага]] паходжаньня<ref>Amory P. People and Identity in Ostrogothic Italy, 489–554. Cambridge University Press, 1997. P. 350, 394.</ref>. [[Двухасноўнае імя|Іменная аснова]] [[Міл (імя)|-міл- (-мел-)]] (імёны [[ліцьвіны|ліцьвінаў]] [[Мілейка]], [[Мільвід|Мельвід]], [[Мілар]]; германскія імёны Milike, Melvid, Milehar) паходзіць ад [[Гоцкая мова|гоцкага]] mildeis 'мяккі, прыязны'<ref>Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 172.</ref><ref>Kremer D. Die Germanischen Personennamen in Katalonien // Estudis romànics. Nr. 14, 1972. S. 179.</ref>, а аснова [[Геда|-гед- (-гад-, -гід-)]] (імёны ліцьвінаў [[Гедзень]], [[Гедвін]], [[Гедмонт]]; германскія імёны Gedenus, Gedovin, Gadamundus) — ад старагерманскага gidd- 'пыхлівы, ганарысты', [[Ісьляндзкая мова|ісьляндзкага]] geð 'нораў, тэмпэрамэнт'<ref>{{Літаратура/Пачаткі Вялікага княства Літоўскага (2019)|к}} С. 17.</ref> або [[Гоцкая мова|гоцкага]] gadiliggs 'сваяк, родзіч'<ref>Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 97.</ref>.


У [[Прусія|Прусіі]] бытавала імя ''Miligedo / Milagids / Mylagide / Milgede / Miligedo / Mylegede / Milegede / Miligede'' (1263, 1319, 1326, 1350, 1356, 1363, 1360, 1420 гады)<ref>Trautmann R. Die altpreußischen Personennamen. — Göttingen, 1925. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=RdZD6OjYXgoC&q=Miligedo#v=snippet&q=Miligedo&f=false S. 59].</ref><ref>Pierson W. Altpreußischer Namenkodex // Zeitschrift für Preußische Geschichte und Landeskunde. — Berlin, 1873. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=2sdWAAAAcAAJ&q=Miligedo#v=snippet&q=Miligedo&f=false S. 639].</ref>.
У [[Прусія|Прусіі]] бытавала імя ''Miligedo / Milagids / Mylagide / Milgede / Miligedo / Mylegede / Milegede / Miligede'' (1263, 1319, 1326, 1350, 1356, 1363, 1360, 1420 гады)<ref>Trautmann R. Die altpreußischen Personennamen. — Göttingen, 1925. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=RdZD6OjYXgoC&q=Miligedo#v=snippet&q=Miligedo&f=false S. 59].</ref><ref>Pierson W. Altpreußischer Namenkodex // Zeitschrift für Preußische Geschichte und Landeskunde. — Berlin, 1873. [https://books.google.by/books?hl=ru&id=2sdWAAAAcAAJ&q=Miligedo#v=snippet&q=Miligedo&f=false S. 639].</ref>.
Радок 23: Радок 23:


== Носьбіты ==
== Носьбіты ==
* [[Мелігед]] — [[готы|гоцкі]] водца, які ўпамінаецца ў 552 годзе

На гістарычным памежжы [[Літва|Літвы]] і [[Жамойць|Жамойці]] існуе вёска [[Мільгедзе|Мільгедзе (Мельгедзе)]].
На гістарычным памежжы [[Літва|Літвы]] і [[Жамойць|Жамойці]] існуе вёска [[Мільгедзе|Мільгедзе (Мельгедзе)]].



Вэрсія ад 00:03, 24 траўня 2024

Meligedius
Паходжаньне
Мова(-ы) германскія
Утворанае ад Melus + Geda
Іншыя формы
Варыянт(ы) Мільгед, Мільгет
Зьвязаныя артыкулы
якія пачынаюцца з «Мелкід»

Мелкід, Мільгед (Мільгет) — мужчынскае імя.

Паходжаньне

Асноўны артыкул: Імёны ліцьвінаў

Мелігед (Meligedius) — імя германскага паходжаньня[1]. Іменная аснова -міл- (-мел-) (імёны ліцьвінаў Мілейка, Мельвід, Мілар; германскія імёны Milike, Melvid, Milehar) паходзіць ад гоцкага mildeis 'мяккі, прыязны'[2][3], а аснова -гед- (-гад-, -гід-) (імёны ліцьвінаў Гедзень, Гедвін, Гедмонт; германскія імёны Gedenus, Gedovin, Gadamundus) — ад старагерманскага gidd- 'пыхлівы, ганарысты', ісьляндзкага geð 'нораў, тэмпэрамэнт'[4] або гоцкага gadiliggs 'сваяк, родзіч'[5].

У Прусіі бытавала імя Miligedo / Milagids / Mylagide / Milgede / Miligedo / Mylegede / Milegede / Miligede (1263, 1319, 1326, 1350, 1356, 1363, 1360, 1420 гады)[6][7].

Варыянты імя ў гістарычных крыніцах: Вяжу чоловекъ Минкутева сына, на имя Явоиша; а землю пустую у Дубинкахъ, Мелкидову (9 лістапада 1449 году)[8]; Milgiecie (1744 год)[9].

Носьбіты

На гістарычным памежжы Літвы і Жамойці існуе вёска Мільгедзе (Мельгедзе).

Глядзіце таксама

Крыніцы

  1. ^ Amory P. People and Identity in Ostrogothic Italy, 489–554. — Cambridge University Press, 1997. P. 350, 394.
  2. ^ Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 172.
  3. ^ Kremer D. Die Germanischen Personennamen in Katalonien // Estudis romànics. Nr. 14, 1972. S. 179.
  4. ^ Дайліда А. Пачаткі Вялікага княства Літоўскага: ад стварэння да Крэўскай уніі / Рэц. С. Тарасаў. — Менск, 2019. С. 17.
  5. ^ Morlet M.-T. Les noms de personne sur le territoire de l’ancienne Gaule du VIe au XIIe siècle. T. I: Les noms issus du germanique continental et les créations gallo-germaniques. — Paris, 1971. P. 97.
  6. ^ Trautmann R. Die altpreußischen Personennamen. — Göttingen, 1925. S. 59.
  7. ^ Pierson W. Altpreußischer Namenkodex // Zeitschrift für Preußische Geschichte und Landeskunde. — Berlin, 1873. S. 639.
  8. ^ Lietuvos Metrika. Knyga 3 (1440—1498). — Vilnius, 1998. P. 66.
  9. ^ Diecezja Wileńska, 1744, Pawet, 20 лютага 2011 г.